Résumé : | Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellÅ‘l, hogy kiegészÃtse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek idÅ‘gépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesÃthetÅ‘-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönébÅ‘l vagy hazugnak gondolt „felnÅ‘ttsége" bilincseitÅ‘l? Az Utas és holdvilág a magát keresÅ‘ ember önelemzÅ‘ regénye. Mihály, a regény hÅ‘se hiába akar elÅ‘bb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elÅ‘l az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megÃrt, elÅ‘ször… |